Mint mindennek, a konténereknek is saját történelmük van. Hiszen az ember mindig tárolt vagy éppen szállított valamit. Mindig egyre többet és súlyosabbat. A fémtartályok gyártásának iparága mindig is kötődött a csomagolás technikájához, eleinte az élelmiszerek tárolásához. Az egyik felfedezés, fejlesztés befolyásolta a másikat, így a két terület történelme sok helyen egymásba ér.
Az egész ott kezdődött, amikor az ember tárolni szeretett volna ezt-azt. Védeni az eszközeit, szerszámait a társaik, más élőlények és az időjárás viszontagságai elől, illetve amikor a nehezen megszerzett, és azonnal el nem fogyasztott élelmiszert vágyott tárolni.
Ón a vas előtt
Az ősember ismerte és használta az ónt a vas előtt. Feltehetőleg az ón alacsonyabb olvadási pontja miatt ismerhette előbb meg az ónt. Amiből számos tárgyat állított elő. Az ónozott tárgyakat az antikvitás óta ismerték eleink, több ezer évvel Krisztus előtt. Az ónt a Bibliában is említik:
Eleázár pap pedig ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt Mózesnek az ÚR: Az arany-, ezüst-, réz-, meg a vas-, ón- és ólomholmit, mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. Ami pedig nem tűzálló, azt merítsétek vízbe! Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon, hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba. (4Mózes 31:20-24)
Az acéllemez eredete a késő középkorba nyúlik vissza. Bizonyítékok szerint már 1240-ben a mai Csehország, akkor Németországban már edények gyártására vaslemezeket használtak, ekkor már valódi Ón készült vaslemezek olvadt ónba merítésével. Az ón szobahőmérsékleten ezüstfehér színű, jól kalapálható, hengerelhető, nyújtható nehézfém. Ma vaslemezek bevonására alkalmazzák, ez a fehér bádog. Az ónbevonat felszínén összefüggő oxidréteg alakul ki, amely gátolja a fém oxidálódását, vagyis a vaslemez rozsdásodását. Mivel vegyületei nem mérgezőek, gyakran készítik fehérbádogból a konzervdobozokat.
Az első ónlemez gyárak a 20. század elején jelentek meg Németországban és Angliában, 1943-ban Amerikában kezdték az iparban felhasználni az első ónlemezeket.
Csomagolás, tárolás
Az ősember hamar megtanulta, hogy lehetetlen hosszú ideig jó állapotban tartani azokat az élelmiszereket, amiket nem fogyasztottak el azonnal. De vajon miből készülhettek az első konténerek és mikor? A kanadai Royal Ontario Múzeumban egy nyírfa kéregből készült példányra akadhatunk. Még ma is elég jó állapotúnak tűnik.
Később, amikor a földművelés és állattenyésztés során az azonnali szükséglet kielégítésén túl a későbbiekre is gondolhattak, megtanulták, mit hogyan tárolhatnak hosszútávon. Hamar úgy találták, hogy a gabonafélék azok az élelmiszerek, amelyek a legmagasabb hozamot adják. Továbbá könnyebben és hosszabb ideig tárolhatók, mint a zöldségek és a gyümölcsök.
Az összes kultúra különféle –számára legkönnyebben elérhető – kézműves technikát fejlesztett ki a legfontosabb ételek tárolására az idők során. Alapvetően a klíma, azaz az időjárás és a páratartalom, na meg a só kombinációját alkalmazták. Elsősorban napon aszaltak, hűvösben szárítottak, talajba ástak el zöldségeket, illetve sóztak. A Rómaiak ecettel és sóoldattal tartósítottak, feltalálva a pácolást. Később a középkor embere már füstölt. A csomagolás módját a különféle, ma könnyen lebomló anyagoknak nevezett megoldások adták: állatbőrök, fakérgek, háncsok különféle növények sodort levelei, szárai.
A különféle nedűk, italok, ecetek és olajok tárolására is szükség volt. Az ember már legalább 6000 éve fejleszti a borkészítés tudományát. A Biblia szerint Noé ültette el a szőlőt az Ararát-hegy oldalába és készített belőle részegítő bort. 1400 körül már ismerték a szőke és a barna sört is.
Noha az élelmiszerek csomagolása egyszerűbb és lebomlóbb volt évszázadokig, Amerika felfedezésével egyre inkább szükséggé vált, a nagy zsákok, és utazó bőröndök helyett a masszívabb csomagoló tartályok léte is. A kakaó, a kávébab, a burgonya, a kukorica szállítása is kérdéses lett.
1764-ben az Egyesült Királyságban már fémdobozokban kezdték tárolni a dohányt. A század végére a Napóleoni háborúknak köszönhetően szükség lett olyan tartályokra, amelyek hermetikusan lezárhatók és melegíthetők, az első konzervdobozokért 12 000 frankot ajánlottak fel a franciák. Nicolás Appert, párizsi cukrász 1809-ben dolgozta ki a nyertes élelmiszer-tartósítás módszerét.
1810-ben Peter Durand III.George szabadalmaztatta Angliában az ónkonténerek használatának gondolatát, és egy évvel később már gyártották az első kisméretű kereskedelmi csomagolást ónlemezekből készült tartályok formájában, amiben húsokat és zöldségeket tároltak. 1818-ra a királyi haditengerészet mát 24 000 konzervdobozt használt fel évente.
Tartályból konténer
Az emberek évszázadok óta kereskednek egymással. A modern konténerekhez hasonló dobozokat már 1792-ben Angliában használtak kombinált vasúti és lószállításra. A hajók kincseket és új földeket fedeztek fel a világon. Új termékekkel és árukkal tértek vissza. A kereskedelem nőtt, szélesedett. Viszont a kikötők nem feltétlenül voltak összekötve az autóutakkal, és nehéz volt a hajóról teherautókra pakolni.
Az észak-karolinai Malcolm MacLean benzinkutasként kezdte, majd kamionos lett. 1934-ben vásárolt egy majd még több használt, egyre többen dolgoztak már neki, míg a nemzet ötödik legnagyobb teherszállítója lett Délen. Figyelemmel kísérte a fuvarozást, amikor feltűnt neki az ömlesztett áruk rakományokkal mennyi elpazarolt idővel jár. Hosszú és fárasztó rakodó munkát vett igénybe a különféle áruk kipakolása.
1955-ben gőzhajózási társaságot vásárol azzal a gondolattal, hogy teljes teherautó utánfutókat szállítson a rakományukkal együtt. Azonban rájött, hogy sokkal egyszerűbb és gyorsabb lenne egy olyan tároló eszköz, amelyet a járműből közvetlenül a hajóra lehetne emelni anélkül, hogy először ki kellene pakolnia annak tartalmát. Lezárt, könnyen mozgatható, egymásra pakolható tároló eszközökben gondolkodott. Ez lett a mai konténerek igazi elődje.
Pár év alatt ez a csomagolás, tárolás és fuvarozó konténerrendszer elterjed az egész világon, mivel a hajók fedélzetén történő optimalizálása hihetetlen időmegtakarítást jelent. Ezután bevezetik a konténerek nemzetközi szabványosítását. Egészen pontosan 1956. április 26-tól beszélünk modern konténerszállításról. Szinte az első utazástól kezdve ez az árufuvarozási módszer folyamatosan nőtt, és mindössze öt évtized alatt a konténerszállítás minden fuvarozási módon elterjedt: vízen, földön, levegőben.
Forrás: worldshipping, mundolatas, macandrews
Kép: canadashistory